Ha a helyedben volnék, ha a fejedben volnék, vágynék a szeretetre, és nem hagynám elillanni.
Ha a helyedben volnék, ha a szemeddel látnék, nem kötnék kompromisszumot, egy talán be sem következő valóságdarabbal.
De nem vagyok a helyedben, a fejedben, az életedben.
Én szeretek helyetted is, álmodok, lázadok, merek és nem alkuszom helyetted is. Inkább teszem ki magam a veszélynek, hogy néha a száguldásban belecsapódom a valóságba, minthogy ettől félve ne is hajtsak, ne is keressem a valóság határait - meddig tudom kitolni.
Ha a szerelem rabság, én tényleg szolgálok inkább életem végéig, ha a remény és a hit bolondság, veszek inkább csörgős sipkát, minthogy ezekből kimaradjak.
Ha a helyemben volnál, és a szívemmel éreznél tudnád, hogy értelek…
Egyszer majd azt mondom, nem haragszom. Később pedig egyszer, talán már észre sem veszem, csak csendben benn elhalkul minden, és megbocsátok. De amit most éreznél ezzel a szívvel itt, az a zavar és a hiány. És dac, ami visz tovább.
Nem értem, hogy ha az egyik csillagom betartotta az ígéretét, a másik miért nem. Hova lett a mosolyod? Hova lett az, ami otthonná tette az otthonom?
Ne félj, hisz túlleszek. Mint eddig is mindenkin és mindenen. Kúszok tovább az idővel.
Csak tudd: NEM AKAROK!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.