Gondolkorzó

  Háromnegyed tíz péntek reggel, piros metró. Ismét meggyőződöm arról, hogy ezen a vonalon mindig helyesebb fiúk és csinosabb lányok utaznak. Nem tudom, miért van. Talán a budai levegő… Felszállok én is, hátha itt megszépülök. Még hely is akad lepattanok, és…

 Figyelj, készülök! Kezdem! Kezdem… elkezdtem… és már benne is vagyok - nyakig. Mire feleszmélek, már kifelé is tartok belőle. Nehéz lesz ettől az élethelyzettől is búcsúzni. De mind1, nem figyelek rá, úgyis jön más, jön a következő.Közben évek…

  Hazaér a bányász, és leporolja a port, lemossa a koszt, ami rárakódott, amíg el volt. Meleg koszt, és puha fekhely igyekszik feledtetni vele a nedves, rögös bányajáratok görnyedését. Azért jár el, hogy fel, hogy hazahozzon valamit. Értéket, megélhetést. És rakódik rá…

 Szavak, de szeretnék hinni bennetek. Bízni bennetek, mint gyermekkori játszópajtásaimban. Mert azok is vagytok. Együtt serdültünk, veletek tanultam meg a dacot, a szerelmet, majd a felelős komolyságot, álmodni is. És most mégsem tudok hinni bennetek.Mert sekélyes lett a…