Háromnegyed tíz péntek reggel, piros metró. Ismét meggyőződöm arról, hogy ezen a vonalon mindig helyesebb fiúk és csinosabb lányok utaznak. Nem tudom, miért van. Talán a budai levegő… Felszállok én is, hátha itt megszépülök. Még hely is akad lepattanok, és egyből odébb is húzódom, hogy egy piros aprókockás ruhájú néni is leülhessen mellém. Ahogy leül előrelódul a nyakában a nagy fakereszt. Rajta nem a szokásos korpusz van rajta, hanem két egymást érő szív. Mosolyogtam rá, mint mindig, ha kereszténnyel találkozom nem várt helyen. Pár pillanatig ültünk egymás mellett, mint az összes többi munkáján pörgő ember, majd bizalmasan, mintha ismerősök lennénk a fülemhez hajolt és beszélni kezdett.
- Ne haragudjon, de tudja egy chipet akarnak majd a bőre alá ültetni. Ez a Chip ez be fog fekélyesedni. Ne hagyja! Végül csak a fekély marad.
Természetesen teológusként rögtön szerettem volna skatulyába rakni a nénit, hogy hova is tartozik. Előbújtbelőlem minden, ami az órákon nem: az apologéta, a dogmatikus, a confessionista. Ugyanakkor hangsúlyban és a lelkemben is sikerült letennem arról, hogy itt most komoly vitába vagy egyáltalán párbeszédbe bonyolódjak, és már csak kíváncsiságból kérdeztem: - Ezt a jelenések könyvére alapozza? - kérdésemet nem követte az a meglepődés, amit vártam. Egészen természetes hangon válaszolt a néni.
- Is. Meg tudja az Isten második személye az Úr Jézus Krisztus mondja ezt magának. Jézus szeretni.
- Tudom. Köszönöm – válaszolom mosollyal.
És valóban tudom. Azt hogy valaki valaha akar-e majd chipet ültetni a bőröm alá, vagy sem, azt nem. Ha eljön ez az idő, akkor majd vissza fogok gondolni a néni piros ruháján a fekete kockákra. Azt sem, hogy a néni vajon komoly prófétai képességekkel rendelkezik, vagy csak sokat nézte a jelenések könyvének különböző felfogásairól szóló ismeretterjesztő filmet. Azt sem, hogy milyen felekezethez, kisegyházhoz, netán szektához tartozik. Talán valaha kiderül. Vagy nem.
Viszont azt egészen biztosan tudom, hogy Jézus szeret. Elsősorban most, ahogy ballagok lefelé a Duna-parton a téglatemplomig. Süt rám a nap.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.