Vajon te katica mit észlelsz a világból?
Vajon mit érzel, ha elhagynak? Örülsz-e ha szeretnek? Szereted-e számolni a barackvirág illatos szirmait, vagy búsulsz-e ha a hernyó szétrágja a fa legzöldebb levelét? Félsz-e néha a magasban?
Szoktál-e álmodni? Tervezni? Merengeni a múlt tavaszok báján? Szeretsz-e szellővel szemben repülni?
Vagy csak egy tudatlan, tudattalan bogár vagy. Amit a feromon, a kémia, a túlélés hajt előre pici ízelt lábain?
De jól esne téged többnek hinni, mint ami vagy.
És Te Ember? Te mit észlelsz a világból? Mit érzel, ha elhagynak? Örülsz-e ha szeretnek? Szoktál-e álmodni?
Vagy csak tudatlan és tudattalan biológiai szervezet vagy. Amit a szükségletek, és leginkább az idő hajkurász tova, behemót, kérges lábain?
De jó volna téged többnek hinni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.